A puli másodlagos ivari jellegének megítélése

A puli másodlagos nemi jellegének megítélése, a puli kan és szuka külső és belső jellemzői

Bár a külső testalakulás vizsgálata nem ad valamennyi értékmérő tulajdonságról képet, mégis igen nagy jelentőségű, mert bizonyos irányú termelőképességről: a testalkatról, habitusról, a termékenységről és egészségi állapotról jól tájékozódhat a képzett bíró, vagy tenyésztő.

Az emlősállatok többségénél határozott küllembeli eltérést láthatunk a hím és a nőstény egyed között. Mi is okozza az ivarok közötti anatómiai élettani és viselkedésbeli különbséget? A legfőbb oka az a hormonális tevékenység, ami a genetika által határozott keretek között alakítja a fent említett tulajdonságokat. A hím állatoknál ez a hormont termelő belső- és külső-elválasztású mirigy a here, nőstényeknél pedig a petefészek. A kan kanos, a szuka szukás másodlagos nemi jellege öröklődő tulajdonság.

A kutya fajban a hím megjelenése kifejezett dominanciát, termékenyítőképességet sugároz. Mindezekkel a tulajdonságokkal képes a kan kutya a falkában teljesíteni az élet szabta feladatát, biztosítani a faj fennmaradását.

A szuka kutyát kiegyensúlyozottság, simulékonyság, a kanénál finomabb testalkat, mint a kölyöknevelésre való alkalmasság küllemi megnyilvánulása jellemzi.

Az utóbbi idők egyik legvitatottabb témája a kiállítók körében a puli másodlagos nemi jellegének tisztázása. Mik azok a tulajdonságok, amelyek a kutya fajon illetve a puli fajtán belül megkülönböztetik a kant és a szukát?

Tudjuk, hogy a többi kutyafajta sorában az FCI standard a pulit:

•  finom csontozatú

•  kicsi és finom koponyájú

•  viszonylag kis orrtükörrel bíró kutyának írja le

Igen nehéz, de talán nem lehetetlen, hogy a fajtaleírásban rögzített típuson belül az ivari kétalakúságot jól megítélhessük.

Az ideális méret:

A standard szerinti ideális mérettartomány puli kanoknál: 41-43 cm, szukáknál 38-40 cm.

A standardmagyarázatban leírtuk, hogy győztes minősítés csak a kívánatos mérethatárokon belüli kutyának adható ki. Tudjuk, hogy a marmagasság pontosan megmérhető, tehát az ideális méret kérdésében biztosan dönthetünk egy bizonyos kutyáról. Elmondtuk többek között azt is, hogy 9 hónapos kor után, a fiatal osztályban a puli növekedése befejezettnek tekinthető, tehát a marmagassága alapján történő megítélése végleges.

Csontváz, csontozat:

Megbeszéltük és elhatároztuk, hogy a pulit a következőkben asztalon fogjuk bírálni. Igényünk megegyezett a bírói testület véleményével is, reméljük a jövőben sikerül betartatnunk a helyi szervezetekkel, és a bíró sporttársakkal ezt a megállapodást. Az asztalon való tapintásos vizsgálat célja a testarányok, szögellések, a csontozat minőségének, a kutya fejének stb. korrekt , figyelmes megszemlélése, amely nemcsak a bírói körben, de az elhivatott pulitenyésztő munkája során is alapvető kell, hogy legyen.

A kan puli csontozata erőteljesebb, nagyobb fajsúlyú, mint a szukáé, természetesen a pulira jellemző „finom csontozat” mértékén belül. Két közel azonos méretű és kondíciójú kutya összehasonlításakor jó támpont a súly megmérése, mely mértéke szintén a standarban szerepel:

Kan: 13-14 kg

Szuka: 10-13 kg.

A csontozatot nem az erősen izmolt és kötőszövettel vastagon borított testtájakon lehet megítélni, hanem pl. a könyökízület, a csánkizület, illetve az alkar csöves csontjainak megtapintásával.

A fej:

A kan puli agykoponyája szélesebb, az arccsontok közötti távolság jól tapinthatóan nagyobb, mint a szukáé. A kan orrháta szélesebb, orrtükre kissé nagyobb, orrnyílásai tágasabbak. Állkapcsának szárai erőteljesebbek, a köztük bezárt szög nagyobb, az állkapocsízületek erőteljesebbek. A fogívek szélesebbek, a fogak erőteljesebbek, és hosszabbak, de nem nagyok. (A pulinál kívánatos a gyöngysorszerű fogsor.)

Mindezeket ismét a standarban rögzített tulajdonságok mértékén belül – miszerint: „a puli koponyája kicsi és finom, orrtükre viszonylag kicsi…”- kell értelmeznünk.

Szukáknál gyakori hiba a túlságosan finom fej, ahol a nem kellően széles agykoponya elhegyesedő, finomcsontú arcorri részben folytatódik, a szemek közel ülők, kissé kidülledők, a szemrés gyakran kerek – ezek a nemkívánatos tulajdonságok az egész szervezet túlfinomodását jelzik.

A fej durvaságát legalább ilyen nagy hibának ítéljük meg. Jellemzői a nagy, burkolt agykoponya, széles, hosszú orrhát, nagy, szögletes orrtükörrel, eros fogazat, túl nagy szemfogakkal. Főleg kanoknál figyelhetjük meg.

A kívánatos puli fej szuka és kan esetében is, az agykoponya és az arckoponya kb. kétharmad- egyharmados arányát, a marmagassághoz viszonyított 45%-os fejhosszat, kerekded formát és a kellő távolságban ülo mandulavágású sötét szemeket jelenti. Ebben az esetben a kan vagy a szuka puli fejét, arcberendezését szemlélve egyaránt a kívánatosnak tartott kedves, bájos arckifejezést találjuk.

A törzs és a végtagok:

Az ivari jelleg megítélése szempontjából a vállöv és a mellkas tájékát vizsgálva szintén határozott különbséget láthatunk a kan és a szuka között. A kan puli mellkasa mélyebb és dongásabb, lapockái erőteljesebbek és jobban izmoltak a szukáénál. A dongásság kívánatos mértéke gyakorlatiasan mérve a két elülső láb között a szegycsonti tájékra tapintva egy jó férfitenyér méretű. A kan elülső lábai, bár párhuzamosak, mégis szélesebben fognak talajt, nagyobb távolságra állnak egymástól, mancsaik szélesebb ívűek.

A kan nyaka csontozatában és izomzatában is erőteljesebb. Mindkét nemnél megkívánjuk a rövid, jól izmolt, feszes hátat és ágyéktájékot, de szukáknál a standard megenged +5% eltérést a törzshossz esetében.

A kanok medencéje szélesebb, ami a két külso csípőszöglet megtapintásával a köztük lévo távolság megszemlélésével érzékelhető. A hátulsó lábak és ízületeik erőteljesebbek, tengelyük ugyan párhuzamos, mégis szélesebben fognak talajt. A hosszú lábközepek durvasága, illetve kanos alkatra (szukáknál) utalnak.

Szőrzet:

A kan puli szőrzete általában nagyobb tömegű, dúsabb, tincsei vastagabbak, mutatósabb a szukáénál. Vannak rendkívüli mutatós, nagy tömegű szőrzetben lévő szukák is, de természetesen ezt nem tekintjük kanos tulajdonságnak.

Idősebb korú kanok általában jobb szőrben maradnak, míg hasonló korú szukák bundája az ellésekkel kapcsolatos hormonális változások miatt életük során már hol jobb, hol rosszabb kondícióba kerülhetett.

A kiállításokon oly népszerű „tenyészpárok versenye” bírálatának fő szempontja, hogy a felvezetett pár mennyire jól reprezentálja az ivari kétalakúságot.

Pulitenyészetünkben pedig a párosítások megtervezésénél figyeljünk a párosítandó kutyák származása, homogenitása mellett a kifejezett másodlagos nemi jelleg meglétére is.

Dr. Brauswetter Viktor, állatorvos

Rackaörző kennel